Nagyon vártam már, hogy mehessek dokihoz, ami pont a 9. hétnél történt. 24 mm, kalimpált a kezével és a lábaival. Elképesztett mennyire emberszerű.

Azt hiszem, még mindig félek kicsit, hogy esetleg nem marad meg, de lassan sikerül elengedni a rossz érzéseket. A hematoma picit nagyobb lett, de az orvos szerint már nem veszélyezteti úgy a babát, mint előző alkalommal.

A hormont már csak este kell bevennem, ami határozottan javított a közérzetemen. A Femibion 800-at minden nap szedem, sokkal jobbnak érzem, mint az Elevit Pluszt.

 Pár napja a nappalok újra nappalok lettek, nem kínoz a folytonos hányinger, rossz közérzet. Különös most kicsit azon aggódok, hogy ez normális-e, hogy éppen jól érzem magam és kezdek újra önmagam lenni.

Egy hét múlva megyek a következő ultrahangra, alig várom, hogy újra lássam. Most a párom is be fog jönni.

Elmentem kőbányán a védőnőhöz. Nem volt időpontom, utólag kiderült kellett volna. Nem állított ki terhes kiskönyvet, hiányolta a véreredményemet, adott egy három hét múlva időpontot, pár nappal előtte, hogy 12 hetes leszek, tehát még éppen időben. Feltett pár fura kérdést a védőnő, de azt leszámítva szimpatikus volt, szerintem jól tudunk majd együttműködni, biztos ad majd hasznos tanácsokat, iránymutatást.

Lassan, de biztosan kezdek átszellemülni.