Lassan véget ér az első trimeszter és én újra önmagam vagyok.

Igyekszem most már valóban átélni a másállapotot.

Szörnyen nehéz volt, amíg a rosszullétek gyötörtek. Nem volt semmihez sem kedvem, Volt két hét, amikor tényleg semmit sem csináltam, nem dolgoztam, egész nap feküdtem a kanapén, az állandósult rosszulléttől egy pillanatig sem tudtam megfeledkezni. Ez szerencsére változott.

Minél idősebb leszek, annál inkább érzem, nincs szükségem felesleges udvariaskodásra, felesleges emberi kapcsolatokra. Egyetlen ember értette meg a másállapottal járó nehézségeket, mert az első sorból szemlélte, mert ő tényleg a másik felem, a férjem. Mindig tudtam milyen szerencsések vagyunk, hogy megtaláltuk egymást. Legjobb barátok, szeretők, egy család. Ez vagyunk mi.

Kiscsillag, én, párom, MI vagyunk a fontosak.