A 26. héten kerestem egy helyet és elmentünk 4D-re. Rengeteg helyen csinálnak babamozit, viszont nem tetszett, hogy valamennyibe kerül a mozi, de ha szeretnéd a felvételt, fotót, akár hűtőmágnest, azokért mind külön kell fizetni. Ráakadtam egyre, amely vállalható összegért cserébe mindent adott egyben csomagban. Nagyon elégedettek voltunk.

Az elől tapadó lepény miatt a vizsgálatot végző hölgy azt mondta, nem lesz könnyű elkapni az arcát, de szerencsére sikerült. 

Elképesztett mindkettőnket. Izgett-mozgott, mosolygott, volt, hogy az egész kézfejét harapdálta. 

Babának nincs még neve, arca azonban már igen.

A névválasztás komoly döntés, egyelőre nincs meg a közös nevező férjemmel, mindkettőnknek más tetszik. Általában ez az első kérdése mindenkinek: És mi lesz a neve? 

Úgy döntöttem, választok szülésznőt. A dokim mondott két nevet és az egyiküket megkerestem a kórházban, amikor éppen dolgozott. Biztos mindegyik kedves, aranyos, (bár volt egy aki nem szimpatikus) de számomra fontos, hogy minden oldalról be legyünk biztosítva és ne történjen olyan, amit nem akarok, vagy kellemetlen stb. Fülöp Ilonát kértem fel, aki minden további nélkül szívesen igent mondott. Pár hét múlva találkozunk és átbeszéljük, amit kell.

A szülészeti részlegen kerestem meg, amiről meg kell mondjam, nem egy felemelő hely. Elsétáltam a kórtermek mellett, láttam a frissen szült anyukákat feküdni az ágyakon, ugyanaz a kietlenség fogadott, mint decemberben, amikor ott voltam. A szülőszobák teljesen el vannak szeparálva, oda nem lehetett csak úgy belesni- gondolom, majd a szülésznőm megmutatja legközelebb, bár láttam képeket, az azért kicsit más kategória.

 Három vagy négy nap lesz ez az életünkből, nyilván ki fogjuk bírni, de ha lesz rá mód, akkor alapítványi szobába szeretnék majd kerülni, lehetőleg egyszemélyesbe. Őszintén szólva, megfordult az is a fejemben, hogy egy nap után hazajöhetnénk, de valószínűleg kell az a pár nap, hogy belerázódjunk, értsük, mit kell babával csinálni, meg persze ott is lesznek vizsgálatok, amik az ő érdekét szolgálják.

A szülésről nem sokat tűnődők. A lényegi dolgokkal úgy hiszem, már most tisztában vagyok, persze vannak tisztázatlan kérdések, de arra ott lesz a dokim, no meg most már a szülésznőm. A szülés csupán egy nap, remélhetőleg pár óra az életből, amin túl kell esni.  Érdekes, hogy azt, mit nem szeretnék, jobban el tudom már mondani, ezek leginkább a szülés közbeni beavatkozásokra vonatkoznak.

Párom is eljött velem a legutóbbi szüléselőkészítőre. Tetszett neki, a következőre is elkísér. Az információk kábé háromnegyede nem idegen, viszont tényleg mondanak olyanokat, amik eszembe sem jutottak és megfontolásra adnak okot.

Gyűlnek a babaholmik, ellenben pénzt még nem is költöttünk. A baráti vonal helyreállt, mindenki végre helyén tudja kezelni a helyzetet, leginkább én persze. Egy kisfiúnak a komplett ruhatárát kaptuk meg használatra, amiket csak ő hordott, mind nagyon szép, minőségi darabok. Másrészről volt a házunkban egy garázsvásár, ahová 5-6 család összehordta a megmaradt dolgait. Onnan is rengeteg mindennel jöttünk haza. Egy házbéli anyuka nagyon nagy segítség számomra, rengeteg hasznos tanácsot adott már.

A babakocsi igazi dilemma. Még azt sem tudom eldönteni használtan vagy újonnan, ami biztos, hogy háromrészes legyen. Szeptemberben lesz egy babexpo, oda majd kinézzünk.

Időnként még mindig aggódom és féltem babát. Az időjárás változása megvisel. Az alvás egy rettenet. Nem voltam soha jó alvó, de amikor már harmadik napja alig alszom, az tényleg kezd idegesíteni.