2 kg plusz jött fel eddig , pár hete nem mozdul, lelkesen tornázom, napi fél órát aktívan mozgok. Többet kipróbáltam- nem sok van-, de a legjobb Rubint Réka féle, Légy bombajó kismama programja. Kitartó vagyok, minden nap csinálom, jobban érzem magam, jól esik a testemnek. Ha végeztem tíz percig taposógépet használok. Eddig bevált  a recept, elégedett vagyok.

Hivatalosan 13 hét 4 nap, nem hivatalosan 14 hét 4 nap. 87 mm. (de mikor ezt írom már hajjaj mekkora, vagy 9 cm :) ) 

A kis gerince mint egy hullámzó gyöngysor, kezén látszottak az ujjacskák. 

Persze kíváncsiak voltunk a nemére, Kubidoki kitartóan vizsgálta, nem adta fel azzal, hogy rossz a fekvése, nem lehet látni… aztán valami feltűnt, kiemelkedett. „Ott volt. Látták?”

Teljes döbbenet. Láttam. Ott volt. Fiú.

Kérdésemre, hogy akkor ebből már nem lesz lány, azt a választ kaptam, hogy csak operációval, így igen biztos a hír, egy fiúcska növekszik a hasamban.

Csalódottnak éreztem magam - és tudom mennyire bután hangzik-, de nem azért, mert fiam lesz, hanem mert nem lány. Igazából nem is lehet megmagyarázni. Férjem nem értett, aztán valahogy mégis sikerült megértetnem vele mi bánt, hogy azt szerettem volna, ha olyan, mint én, kicsit önmagam reprodukciója. Így már értette. Férjem az első pillanatban sikeresen váltott, átszellemült , nekem ez nehezebben és lassabban megy.

Nem volt jó napom. Nehéz volt a munka, az orvosnál hisztis voltam, nem akartam, amit ő akart (tisztelet a türelméért), semmi sem tetszett, ami aznap velem történt.

Munkára visszatérve. Különösen alakulnak a dolgok. Három éve dolgozom egy helyen, négyen vagyunk összesen. Amióta bejelentettem a terhességem, nem bánnak velem finoman, sőt, sokszor bántóan beszélnek (nem olyan érzékeny a lelkem), az idősebb kolléganőm erősen gonoszkodik. Érdekes volt szembesülni azzal, hogy amint nem éreztek a munkahelyemen elég hasznosnak és terhelhetőnek emberszámba sem vettek. 50-es munkatársnő (tele frusztrációval) ordít velem, jelentem, főnököm simogatja a fejét és fagyizni viszi. Nyilván mindig meg volt ezekről az emberekről a véleményem (az egyetlen kivételnek hatalmas tisztelet, akinek a társasága nélkül biztosan nem dolgoznék itt ennyi ideje), szerencsére nem tudnak bántani.  Nem vagyok mazochista, ha betelik a pohár felállok és táppénzre megyek. Egyébként sem tervezem sokáig dolgozni. Mindig van más lehetőség, mindig van választás.Baba sokat segít, hogy erős és kemény legyek, nincsen rám hatásuk (ők is tudják) és ezt tényleg babának köszönhetem, általa váltam igazán erőssé.