Jártam kontrollon. 17 hét 4 nap.

A magzati méretnél kicsit félreértettük egymást a dokival, végül férjem segített megértetni magam. Neten olvasgatok, ahol írták mekkorának kell lennie babának. Ahhoz képest Kubidoki 3-4 cm-rel kevesebbet mondott, én meg nem értettem. Aztán ő sem értett és végül azt találta mondani akkora, mint egy kisegér.  Persze még közben kiderült, hogy teljesen normális mérete van a babának.

Megint nagyon ráfeszültünk, erre a nézünk be a lába közé, - aminek eredményét már teljesen elfogadtam egyébként- így ezzel ment az idő. Baba persze takarta a micsodáját. Váratlanul doki egyik kezével meglökdöste a hasam. Baba persze meg se moccant. A has bökdösése nem tetszett. Tudom, a doki nem akart semmi rosszat, de nekem nem esett jól, bár kár ezen izgatni magam, hiszen baba sem tette.

A héten még elmenetem a második genetikai ultrahangra is a Czeizel Intézetbe. Dr. Fekete Tiborhoz kerültem, pont rá volt szükségem. Maga a klinika, a Gellért hegy tetején van, azt gondolhatnák kész puceráj, de nem az, pont annyiba kerül, mint az összes többi magánhely. 

A váró természetesen kényelmes, falon tévé, amiben a vizsgálatokat vetítik. Percet sem kellett várni, ezért jár a pont (utálok várni, főleg ha fizetek is érte). Asszisztens kedves, doki figyelmes.

Kicsit utánanéztem, itt van az országban az egyik legjobb minőségű ultrahang készülék, valóban elképesztő látványban volt részünk. Megkaptuk dvd-n, majd 15 perc lett. Minden apró csontját, belső szervét, végtagját megvizsgálták. Fantasztikus volt látni Őt, meghatott. Meglepett, hogy mennyire ott van már mindenhol a hasamban. A vizsgálat alatt 17 hét 6 napos volt, teljes hosszát úgy 15-20 cm közé tették, becsült súlya 219 gramm.

A doki végig beszélte a vizsgálatot kellemes hangorgánumán. Bizonyára inkább emberi adottság, hogy az orvos kedvesen ejtett ki minden szót, úgy éreztem tudja mekkora csoda ez azok számára, akik átélik.  Nagyon elégedett voltam! Férjem is egyetértett velem, biztosak vagyunk, ide fogunk visszamenni a következő nagy ultrahangra is.

A vizsgálat után vettem terhesruhákat. Muszáj volt, borzalmasan néztem már ki mindenben. Két helyet látogatta meg. Az első a Hellomami, a Visegrádi utcában. Sok mindent felpróbáltam, három dolgot vettem, mindet használtan. A következő állomás a Kerekpocak a Podmanickzy utcában. Itt is használtan vettem mindent, kivéve egy pólót.  A Kerekpocak ár-érték arányban jócskán meghaladta az első helyet. Ide tuti visszamegyek! Mindkét helyen nagyon figyelmes eladók voltak, készségesen segítettek megtalálni, amire szükségem volt.

Azt hittem egy csomó ruhámat tudom majd viselni. Amikor felpróbáltam őket, kiderült rettenetesen festek, így tényleg létszükséglet volt vásárolni ezt-azt. Az új ruhák szépek, de horror áron vannak, viszont használtból tényleg fel lehet öltözni és nem mellesleg még a pénztárcám sem viseli meg.

Lassan a 19. héten még mindig nem felismerhető idegenek számára a terhességem, amin magamban jókat nevetek, bár kicsit bosszant is, hiszen nagyon büszke vagyok babára a hasamban. Hízásban olyan 4 kg-nál járok, ami egyre kevésbé izgat. Tornázom továbbra is naponta.

Babát már lassan harmadik hete érzem. A hallása kiváló, mert szinte mindig reagál a hangos zajokra.  Reggel, pár perc csúszással együtt ébredünk.