Jártam kontrollon. 17 hét 4 nap.

A magzati méretnél kicsit félreértettük egymást a dokival, végül férjem segített megértetni magam. Neten olvasgatok, ahol írták mekkorának kell lennie babának. Ahhoz képest Kubidoki 3-4 cm-rel kevesebbet mondott, én meg nem értettem. Aztán ő sem értett és végül azt találta mondani akkora, mint egy kisegér.  Persze még közben kiderült, hogy teljesen normális mérete van a babának.

Megint nagyon ráfeszültünk, erre a nézünk be a lába közé, - aminek eredményét már teljesen elfogadtam egyébként- így ezzel ment az idő. Baba persze takarta a micsodáját. Váratlanul doki egyik kezével meglökdöste a hasam. Baba persze meg se moccant. A has bökdösése nem tetszett. Tudom, a doki nem akart semmi rosszat, de nekem nem esett jól, bár kár ezen izgatni magam, hiszen baba sem tette.

A héten még elmenetem a második genetikai ultrahangra is a Czeizel Intézetbe. Dr. Fekete Tiborhoz kerültem, pont rá volt szükségem. Maga a klinika, a Gellért hegy tetején van, azt gondolhatnák kész puceráj, de nem az, pont annyiba kerül, mint az összes többi magánhely. 

A váró természetesen kényelmes, falon tévé, amiben a vizsgálatokat vetítik. Percet sem kellett várni, ezért jár a pont (utálok várni, főleg ha fizetek is érte). Asszisztens kedves, doki figyelmes.

Kicsit utánanéztem, itt van az országban az egyik legjobb minőségű ultrahang készülék, valóban elképesztő látványban volt részünk. Megkaptuk dvd-n, majd 15 perc lett. Minden apró csontját, belső szervét, végtagját megvizsgálták. Fantasztikus volt látni Őt, meghatott. Meglepett, hogy mennyire ott van már mindenhol a hasamban. A vizsgálat alatt 17 hét 6 napos volt, teljes hosszát úgy 15-20 cm közé tették, becsült súlya 219 gramm.

A doki végig beszélte a vizsgálatot kellemes hangorgánumán. Bizonyára inkább emberi adottság, hogy az orvos kedvesen ejtett ki minden szót, úgy éreztem tudja mekkora csoda ez azok számára, akik átélik.  Nagyon elégedett voltam! Férjem is egyetértett velem, biztosak vagyunk, ide fogunk visszamenni a következő nagy ultrahangra is.

A vizsgálat után vettem terhesruhákat. Muszáj volt, borzalmasan néztem már ki mindenben. Két helyet látogatta meg. Az első a Hellomami, a Visegrádi utcában. Sok mindent felpróbáltam, három dolgot vettem, mindet használtan. A következő állomás a Kerekpocak a Podmanickzy utcában. Itt is használtan vettem mindent, kivéve egy pólót.  A Kerekpocak ár-érték arányban jócskán meghaladta az első helyet. Ide tuti visszamegyek! Mindkét helyen nagyon figyelmes eladók voltak, készségesen segítettek megtalálni, amire szükségem volt.

Azt hittem egy csomó ruhámat tudom majd viselni. Amikor felpróbáltam őket, kiderült rettenetesen festek, így tényleg létszükséglet volt vásárolni ezt-azt. Az új ruhák szépek, de horror áron vannak, viszont használtból tényleg fel lehet öltözni és nem mellesleg még a pénztárcám sem viseli meg.

Lassan a 19. héten még mindig nem felismerhető idegenek számára a terhességem, amin magamban jókat nevetek, bár kicsit bosszant is, hiszen nagyon büszke vagyok babára a hasamban. Hízásban olyan 4 kg-nál járok, ami egyre kevésbé izgat. Tornázom továbbra is naponta.

Babát már lassan harmadik hete érzem. A hallása kiváló, mert szinte mindig reagál a hangos zajokra.  Reggel, pár perc csúszással együtt ébredünk.

Olyan nagy már, hogy 15 hetes, hivatalosan azonban 14 hetes

2 kg plusz jött fel eddig , pár hete nem mozdul, lelkesen tornázom, napi fél órát aktívan mozgok. Többet kipróbáltam- nem sok van-, de a legjobb Rubint Réka féle, Légy bombajó kismama programja. Kitartó vagyok, minden nap csinálom, jobban érzem magam, jól esik a testemnek. Ha végeztem tíz percig taposógépet használok. Eddig bevált  a recept, elégedett vagyok.

Hivatalosan 13 hét 4 nap, nem hivatalosan 14 hét 4 nap. 87 mm. (de mikor ezt írom már hajjaj mekkora, vagy 9 cm :) ) 

A kis gerince mint egy hullámzó gyöngysor, kezén látszottak az ujjacskák. 

Persze kíváncsiak voltunk a nemére, Kubidoki kitartóan vizsgálta, nem adta fel azzal, hogy rossz a fekvése, nem lehet látni… aztán valami feltűnt, kiemelkedett. „Ott volt. Látták?”

Teljes döbbenet. Láttam. Ott volt. Fiú.

Kérdésemre, hogy akkor ebből már nem lesz lány, azt a választ kaptam, hogy csak operációval, így igen biztos a hír, egy fiúcska növekszik a hasamban.

Csalódottnak éreztem magam - és tudom mennyire bután hangzik-, de nem azért, mert fiam lesz, hanem mert nem lány. Igazából nem is lehet megmagyarázni. Férjem nem értett, aztán valahogy mégis sikerült megértetnem vele mi bánt, hogy azt szerettem volna, ha olyan, mint én, kicsit önmagam reprodukciója. Így már értette. Férjem az első pillanatban sikeresen váltott, átszellemült , nekem ez nehezebben és lassabban megy.

Nem volt jó napom. Nehéz volt a munka, az orvosnál hisztis voltam, nem akartam, amit ő akart (tisztelet a türelméért), semmi sem tetszett, ami aznap velem történt.

Munkára visszatérve. Különösen alakulnak a dolgok. Három éve dolgozom egy helyen, négyen vagyunk összesen. Amióta bejelentettem a terhességem, nem bánnak velem finoman, sőt, sokszor bántóan beszélnek (nem olyan érzékeny a lelkem), az idősebb kolléganőm erősen gonoszkodik. Érdekes volt szembesülni azzal, hogy amint nem éreztek a munkahelyemen elég hasznosnak és terhelhetőnek emberszámba sem vettek. 50-es munkatársnő (tele frusztrációval) ordít velem, jelentem, főnököm simogatja a fejét és fagyizni viszi. Nyilván mindig meg volt ezekről az emberekről a véleményem (az egyetlen kivételnek hatalmas tisztelet, akinek a társasága nélkül biztosan nem dolgoznék itt ennyi ideje), szerencsére nem tudnak bántani.  Nem vagyok mazochista, ha betelik a pohár felállok és táppénzre megyek. Egyébként sem tervezem sokáig dolgozni. Mindig van más lehetőség, mindig van választás.Baba sokat segít, hogy erős és kemény legyek, nincsen rám hatásuk (ők is tudják) és ezt tényleg babának köszönhetem, általa váltam igazán erőssé.

Alacsony lett a TSH érték a vérvételen, ezért beutaltak szakrendelésre. 

A terhesség miatt sürgős esetnek számítottam, ezért bármikor oda mehettem a rendelésre.

Bajcsy kórház, bejelentkezés.  Másfél órányi várakozás, rendelés véget ér anélkül, hogy sorra kerülnék. Kiderül, hogy a bejelentkezést elszúrták- nem csak az enyém- főorvosnak el kell mennie, de ígéri, visszajön és megvizsgál. Közben egy kedves nővérke segíteni próbál, beadja a papíromat a pajzsmirigy rendelésre, ahonnan kijön egy méretes nő- aki ebéd után csak a kérek még-et képes replikázni és nem áll meg egy szelet tortánál-  ebben nincsen semmi sürgető, jöjjek vissza szeptember végén. Mondom neki, stop,  terhes vagyok. Ezt eddig nem mondta, feleli ő. Rajta van a beutalón, esetleg ha elolvasná (itt már elszakadt a cérna) mondom én.  És még neki állt feljebb, nem vicc, megemelte a hangját és jöjjön vissza akkor mondjuk csütörtökön.

Könnyeimmel küszködöm. Menjek, maradjak? Nem mehetek, hiszen a dokim azt mondta a rossz TSH akár vetélést is okozhat. Várakozótársammal beszélgetek, erőt merítek belőle, mire főorvos visszaér.

Behív. Irdatlanul jó fej! A kellő pillanatban jóízűt káromkodik, milyen rossz a számítógépes rendszer, amin együtt nevetünk, teljesen feldobódok természetes jó kedélyétől. Alapos, nem siet, (pedig már nincs is rendelése) alaposan kikérdez.

Nincs baj, jódot nem szabad szednem, ami azt jelenti, hogy a terhesvitaminok, mint a Femibion, Elevit Plusz, Hipp Natal, nem szedhetőek, illetve a jódozott só tiltólistás, na meg a tengeri herkentyűk. Utána olvastam, az egyedüli alternatíva sima Elevit, nem találtam mást.

Ha csak a jódról kell lemondani, az tényleg nem lesz nagy áldozat, bár gyanítom lesz itt még pár dolog a későbbiekben, ami hiányozni fog.

Macika tök jól van, már 58 mm. Teljesen jók voltak a mért értékek.  Volt keze, lába, Down-ra utaló jelek nincsenek. Hivatalosan a 11. hét 6 napján jártam, a vizsgálat szerint a 12. hét 2. napján.

A Bajcsy Zsilinszky Kórházban végezték el az első genetikai ultrahangot, magánrendelésre nem tudtam időpontot szerezni. Kubidoki ajánlotta, hogy a következőt mindenképpen máshol csináltassam, célzott rá, magánban alaposabbak lesznek. Konkrétan, a  Genium Med Központot ajánlotta és Mosonyi Pétert. Amikor kérdeztem vigyek-e magammal a vizsgálatra dvd-t vagy pendrive-ot, annyit felelt, itt nem kapok semmit, az adminisztrációval együtt 6 perc lesz az egész. Tévedett. 5 percig tartott.

Amikor bementünk (férjem is velem jött) nagyot köszöntem, az asszisztens visszaköszönt. Feküdjek le, alhas szabadon. A vizsgáló orvos felém se néz. Lefeküdtem, köszöntem újra most kifejezetten az orvosnak címezve, semmi reakció, rám pöttyentette a zselét és diktálta az asszisztensnek az adatokat. A végén annyit mondott minden rendben, de valahogy még ezt sem nekem szánta. Ez az orvos volt a Mosonyi Péter… de nevezhetnénk egy robotnak is. És mielőtt bárki azt gondolná, hogy a fásultság a korából fakad, elmondhatom, nem látszott még 40 évesnek sem.

A kombinált teszthez utána levetettem a vért, amiről majd 1 hét múlva lesz eredmény. Másnap küldték is az eredményt, alacsony kockázatba soroltak. Megjegyzem, hogy a vérvételnél a nővérkék mindig nagyon kedvesek. A vérvétel után összefutottunk Kubidokival- így terveztem egyébként is-, nem igazán ért rá, sietett egy szüléshez, de annyi ideje pont volt, amit nekem kellett, hogy feltegyek két kérdést. 

Visszatérve az ultrahangra, ilyen orvosi vizsgálaton még soha nem vettem részt. Nem zavar, ahogy lezajlott, csak elképesztett. Férjemmel nevettünk utána.

Éles kontraszt lenne, ha a 18. heti genetikai vizsgálatra elmennék a Mosonyi Péterhez magánrendelésre. Érdekes lenne látni, miként változik meg egy orvos személyisége, ha pénzt kap a kezébe és nem a kórházban játssza el a robotot - azt a munkát persze úgy vélem, ugyanolyan tisztességesen el kéne látnia, mint a magánrendelést, ahol valószínűleg körbeudvarolja a betegeit. Elszomorító az egészben, hogy csak pénzért foglalkoznak a páciensekkel és kezelik emberként. Persze jár a minimál ellátás, de azon túl nem sok minden. Nem hiszek a magyar egészségügyben, sose hittem. Már kis felnőttként, ha valamilyen egészségügyi problémám adódott csak a magánrendelések nyújtottak megoldást. Emlékszem, 24 évesen tele voltam piros kiütésekkel, elmentem az SZTK-ba, orvos messziről megnézett, semmit sem adott, majd elmúlikkal haza küldött. A végén a kitütések teljesen elborították a testem, elmentem egy magánrendelésre, kaptam gyógyszert, jó tanácsokat és meggyógyultam pár nap alatt. A helyzet azóta sem változott, csak akkor jár rendes ellátás, ha külön fizetünk érte, a TB kevés bármilyen gyógyuláshoz

A vizsgálat végén mondta az asszisztens, hogy még ma egyeztessek a következőre időpontot. Bátran feleltem neki: nem fogok. 

Lassan véget ér az első trimeszter és én újra önmagam vagyok.

Igyekszem most már valóban átélni a másállapotot.

Szörnyen nehéz volt, amíg a rosszullétek gyötörtek. Nem volt semmihez sem kedvem, Volt két hét, amikor tényleg semmit sem csináltam, nem dolgoztam, egész nap feküdtem a kanapén, az állandósult rosszulléttől egy pillanatig sem tudtam megfeledkezni. Ez szerencsére változott.

Minél idősebb leszek, annál inkább érzem, nincs szükségem felesleges udvariaskodásra, felesleges emberi kapcsolatokra. Egyetlen ember értette meg a másállapottal járó nehézségeket, mert az első sorból szemlélte, mert ő tényleg a másik felem, a férjem. Mindig tudtam milyen szerencsések vagyunk, hogy megtaláltuk egymást. Legjobb barátok, szeretők, egy család. Ez vagyunk mi.

Kiscsillag, én, párom, MI vagyunk a fontosak.

Nagyot vidultunk férjemmel, miután otthon jobban megnéztük a felvételt, mert konkrétan tényleg úgy néz ki, mint egy teddy maci.

A hematóma szívódik fel, alig maradt belőle valami, ami nagy megkönnyebbülés.

A macika rendesen növekszik, izeg-mozog, szóval vidáman élvezi létezésének röpke harmadik hónapját.

Már csak alkalmanként kerülök mélypontra a rosszullétek miatt, ami ugyan minden nap jelentkezik, de jobban kezelem és nem keseredek el azon mennyire rossz nekem.

Jövő héten újra látjuk, mert megyek genetikai ultrahangra.

Ééééééés, doki azt mondta 70:30, hogy lány :)

Nagyon vártam már, hogy mehessek dokihoz, ami pont a 9. hétnél történt. 24 mm, kalimpált a kezével és a lábaival. Elképesztett mennyire emberszerű.

Azt hiszem, még mindig félek kicsit, hogy esetleg nem marad meg, de lassan sikerül elengedni a rossz érzéseket. A hematoma picit nagyobb lett, de az orvos szerint már nem veszélyezteti úgy a babát, mint előző alkalommal.

A hormont már csak este kell bevennem, ami határozottan javított a közérzetemen. A Femibion 800-at minden nap szedem, sokkal jobbnak érzem, mint az Elevit Pluszt.

 Pár napja a nappalok újra nappalok lettek, nem kínoz a folytonos hányinger, rossz közérzet. Különös most kicsit azon aggódok, hogy ez normális-e, hogy éppen jól érzem magam és kezdek újra önmagam lenni.

Egy hét múlva megyek a következő ultrahangra, alig várom, hogy újra lássam. Most a párom is be fog jönni.

Elmentem kőbányán a védőnőhöz. Nem volt időpontom, utólag kiderült kellett volna. Nem állított ki terhes kiskönyvet, hiányolta a véreredményemet, adott egy három hét múlva időpontot, pár nappal előtte, hogy 12 hetes leszek, tehát még éppen időben. Feltett pár fura kérdést a védőnő, de azt leszámítva szimpatikus volt, szerintem jól tudunk majd együttműködni, biztos ad majd hasznos tanácsokat, iránymutatást.

Lassan, de biztosan kezdek átszellemülni.

6 hét 5 naposan, 8 mm-es embrió, pulzáló szív. Sikerült!

A vizsgálat este volt, engem mégis csupán másnap reggel ért el a hatás. Ültem az asztalnál, reggeliztem és egyszerűen meghatódtam.

 Ez volt a 3. alkalom, hogy próbálkoztunk a műtét óta. Bevallom, azt hittem nem fog menni.

Üröm az örömben, hogy azért nem szimpla a helyzet, mert van egy hematóma a méhemben, amire az orvos progeszteront írt fel. Maga a hematóma 16 mm * 4 mm, ami utána olvasva nem tűnt olyan óriásinak, meg úgy vagyok vele, ha elkezdek nagyon aggódni, akkor sem lesz jobb, így próbálok róla megfeledkezni. Ugyanahhoz a dokihoz mentem vissza (Kubicsek Tamás), mint aki műtött, a bizalmam töretlen. 

2-3 hét múlva már több információ lesz, nőtt-e a hematóma, vagy kisebb lett, remélhetőleg elkezd felszívódni, addig is sokat pihenek, szedek mindenféle finomságot, mint például terhesvitamint, magnéziumot, meg progeszteront.  Elevit Pluszt szedtem (már teherbeesés előtt is), de nem esett jól, most váltok a Femibion 800-ra, hátha azt jobban beveszi a szervezetem. Hipp Natallal próbálkoztam volna, de az orvos azt mondta, inkább csak a 12. hét után, mert lehet, hogy jófajta vitaminpótló, viszont a folsav, ami benne van, lehetséges, hogy nem felszívódó és most olyan szükségeltetik. A magnézium is segít a vetélés elkerülésében ezért a Magnerottal kezdtem, ez a legnagyobb dózisú kapható magnézium. A folyamatos gyomorfájdalom és mindennapos hasmenés miatt végül átváltottam a magne b6-ra, ami állítólag azért jobb, mert könnyebben felszívódó magnéziumot tartalmaz.

Az első két hét megviselt, a fokozott gyógyszerbevitel minden mellékhatása kijött, illetve a koraterhességi tűnetek mind meg voltak: fájt a méhem, émelyegtem, fájtak az izmaim, erős fáradtság gyötört. Most a 7. hétben egész jó a helyzet, bírtam enni, bár gondolom ez az állapot nem tarthat sokáig, de nagyon élvezem, hogy nem olyan a napom, amit túl kell élni. Azt olvastam, az egyik legjobb jel, ha valaki rosszul érzi magát a terhesség elején, mert akkor kevésbé esélyes, hogy elvetél. Szóval a rossz az jó, de azért most élvezem, hogy éppen jó.